Már régóta szeretném nektek leírni, hogy mit gondolok a személyi stylingról, és hogy mennyire találom fontosnak ezt a kérdést a mindennapokban.
Igazság szerint nálam a megjelenés nem mindig egyformán lényeges. Magammal kapcsolatban vannak napok, amikor teljesen hidegen hagy a dolog, és van olyan is, amikor élvezettel tölt el, hogy egy-egy szettemet megkomponáljam. Azzal természetesen én is tisztában vagyok, hogy
vannak az életben sokkal fontosabb dolgok, mint hogy ki mit visel!
Szeretem a munkám, de van hobbym is. Van családom, vannak gyerekeim, örömeim, problémáim, egy szó mint száz, nem egész nap a ruhák körül forognak a gondolataim nekem sem. Viszont akkor is fel tudok úgy öltözni, hogy “egyben legyek”, ha erre nem figyelek oda különösebben.
Amiért mégis fontosnak tartom a munkám a maga nemében:
Kívülről hat befelé. Számomra ez nem csupán a külsőségekről szól. A legtöbb ügyfelem valamilyen lelki problémát is cipel magával, és mivel – valamiért – elég hamar megnyílnak nekem, ez az esetek nagy részében szóba is kerül… Majdnem mindig belül van valami szomorúság, vagy elégedetlenség, ami persze testi tüneteket is okozhat. Tudom, hogy ez már egy klisé, de – valamilyen módon – tényleg mindenki szép. Én amikor ezt meglátom, utána már csak erre fókuszálok! Azon kezd el járni az agyam, hogy hogyan tudnék olyan tükörképet mutatni, hogy ugyanezt ti is láthassátok… Persze csodát tenni én sem tudok, de ha okosan használjátok az így megszerzett tudást, akkor sokat meríthettek belőle, és van amikor ez “gyógyírt” jelenthet a hétköznapi problémákra is.
Ehhez az első, hogy ne akarjatok mindig másoknak megfelelni…, és hogy Ti is (be)lássátok, hogy milyen sokféle szépség létezik!!!
Egyszerű, de lényeges szabályokon alapszik. Sok helyen olvashatóak mostanában a különböző “nem vásárolok” ruhát kihívások, vagy olyanok, amelyek arra buzdítanak, hogy minél kevesebb ruhából próbálj összerakni szetteket a hétköznapokban. Én egy éven át, úgy voltam részese valami hasonló “kihívásnak”, hogy nem én választottam a lehetőséget, amikor is a fél ruhatáram zsákokba gyömöszölve parkolt.
Alapdarabok segítségével öltözködtem. Az én titkom tulajdonképpen ennyi.
Összeillő (és hozzám illő) színek, és a nekem megfelelő fazonok. Nagyon kevés darabból tudtam úgy boldogulni, hogy minden nap máshogy nézet ki a szettem. Persze már vártam, hogy kibontsam a zsákokat…, de működött a dolog.
Boldoggá tesz (másokat is). A ruhatárak megtervezésének van egy varázslatos világa, és ezt semmiképpen nem nevezném felszínesnek. Sőt, minél inkább tudatos ez a dolog, annál inkább előjönnek a dolog praktikus, és logikus jellemzői is. Pár egyszerű iránymutatással könnyen elsajátítható a lényeg. Jó látni, ahogyan “megvilágosodnak” az ügyfeleim, és meglátják a lehetőségeiket, amelyek a saját adottságaikban rejlenek.
Az öltözködés tanulható, amit még ha valaki akar, megspékelhet a saját személyiségével is, ami már saját stílusnak nevezhető.
Az önbizalmat is hatékonyan pallérozza, amikor az egész már “zsigerből” működik, és nem jelent erőfeszítést a választás, a végeredmény mégis jó… Mondhatnám, hogy nem szeretek öltözködni, de ez azért nem igaz, mert nálam ez nem egy hosszadalmas folyamat mondjuk reggel, hanem már rutin. Ebből a rutinból pedig, – ha akarom – nagyon jó játék is válhat, ami már egy kreatív élményt jelent számomra. A kreativitás gyakorlása pedig már maga a boldogság! Ja, és voltam már melegítőben utcán (kocsiban), és éreztem már én is magam vállalhatatlannak, amikor mégis vállaltam magam. Szóval ebben a műfajban még ilyet is lehet (néha), mert a ruháink vannak értünk, és nem fordítva!