Elég csak ránézni egy klasszikus ballonkabátra, rögtön feltűnnek “katonás” jegyei. A magas gallér, a széles hajtóka, a kétsoros gombolás, a váll-, és kar pántok… Azt már biztosan hallottátok, hogy eredetileg katonai kabátként született meg az ötlet, amit azután a korok tervezői tovább tökéletesítettek az utcai viseletre is alkalmas darabokra.
Ezek a modellek ma már szinte minden színben és fazonban elérhetőek az üzletekben, így – ha nem feltétlenül a klasszikus tónust, és szabást keressük – a saját alkatunkra, és színtípusunkra is figyelhetünk a választáskor. (Itt írtam már arról, hogy kinek milyen fazont és színt érdemes alapdarabként beszereznie, ha kabátot keres.) Na, de nézzük, hogy honnan is ered pontosabban, ez a már saját történelemmel bíró ruhadarab.
Az eredeti “trench coat”-ot a brit és a francia katonák által az első világháborúban viselt nagykabát vízálló, – de már kevésbé meleg – alternatívájaként fejlesztették ki. A kabát anyagával, és kivitelezésével kapcsolatban két brit luxusruházati márka nevét kell megemlíteni, a Burberry és az Aquascutum. Máig vitatott kérdés, hogy kié az érdem, de tény, hogy mindkét márkanév ott szerepel az ikonikus ruhadarab történetében.
A vízálló technológia már a háború előtt is létezett. 1818-ban a skót James Syme rájött, hogy az egyre népszerűbb gázvilágítás melléktermékeként képződött kőszénkátrány-benzin, képes a gumi feloldására. A feltaláló átadta az információt egy hozzáértő üzletembernek, jelen esetben Charles Macintosh-nak, aki 1823-ban megtalálta a módját, hogy az így képződött ragasztógumi oldatot hogyan alkalmazza a ruhagyártásban: két textilréteg közé kente, ami egy vízálló felületet eredményezett. Az így létrejött anyagnak azonban rendkívül kellemetlen szaga volt, a melegben ragadóssá vált, a hideg időben pedig megkeményedett, a gyártás során felszabaduló gázok pedig mérgezőek voltak. Sikere nem volt hosszú életű. 1954-ben a Hellewell cég a gyártást tovább fejlesztette, és megszületett egy bővebb fazonú köpeny, az úgynevezett paletot, amely sokkal divatosabb, és népszerűbb lett, mint elődje. Az esőkabát második reinkarnációját Macintosh-nak nevezték el. Ma a “k” jelzésű Mackintosh verzió a legelterjedtebb, a gyár jelenleg Japán tulajdonban van.
Az Aquascutum márka létrejötte 1851-re tehető, amikor John Emary (szabó) megnyitotta luxus férfiruházati üzletét a londoni Regent Street-en. 1853-ban, az első vízhatlan gyapjú gyártása után szabadalmaztatta felfedezését, és megszületett az első esőkabát (egyben a cég új neve), amelyet Aquascutum-nak nevezett el (a latin aqua = víz és scutum = pajzs). A krími háború (1853–1856) tisztjeinek kabátjai már ebből a vízálló anyagból készültek. A napjainkban létező legrégebbi “trench coat” Gerald Goodlake tábornok Aquascutum kabátja, amely Angliában, a Newstead-i apátságban látható. Jellegzetes szürke színéhez köthető az a történet, miszerint két brit katona menedéket keresve, egy ellenséges orosz katonákkal teli harcárokba csöppent, de a szürke “álca” miatt nem vették észre őket, így zavartalanul haladhattak az ellenség soraiban, míg alkalmuk nem adódott a szabadulásra. A fényképen látható, hogy bár ez a kabát a trench coat elődjének nevezhető, jellegzetes stílusjegyei még nem jelentek meg rajta.
A 19. században a kor egyik “divatdiktátora”, VII. Edward volt az Aquascutum első királyi ügyfele, ettől kezdve pedig a királyi családtól több megrendelést is kapott a cég. 1900-ban megnyitotta női ruházati osztályát is, amely – a brit suffragettek között is népszerű – vízálló sapkákat és kabátokat kínált. Az ügyfelek között egyre több politikus, arisztokrata, és színész is megjelent, köztük Monacói Rainier herceg, Sir Winston Churchill, Humphrey Bogart, Lauren Bacall, Sophia Loren, Cary Grant és Michael Caine.
Thomas Burberry 1856-ban nyitotta meg üzletét Basingstoke-ban. Ő fogalmazta meg elsőként a mezőgazdaságban dolgozó munkások ruházatának előnyös tulajdonságait. A farmerek ruhája könnyű volt, télen meleg, nyáron jól szellőzött, és nyirkos időben pedig vízálló maradt. Ezeket az előnyöket szerette volna átemelni a cégét meghatározó felsőruházati termékekre is. Ő a gyapjú helyett kifejlesztett egy olyan pamut alapú anyagot, amely amellet, hogy könnyű, és szagtalan volt, vízálló tulajdonsággal is rendelkezett. Ez volt a Gabardine, amely 1849-ben a cég védjegyévé vált. A Tiellocken típus egyik “modellje”, Lord Kitchener tábornagy háborús veterán volt, akinek szintén nagy kedvence volt ez a gombok helyett még szíjjal összekötött változat. A történet szerint egy süllyedő hajón halt meg kedvenc kabátjában, ami tovább emelt a márka státuszát.
Az első világháború alatt különböző hosszúságban vágták le a kabátok alját: volt rövidebb, de térd felett érő fazon is. Az érmek és kitüntetések elhelyezésére a vállpánt szolgált, illetve ide rögzítették a fronton használatos a gázmaszkot, sípot, és kesztyűt. A “pisztolyfolt” megakadályozta, hogy a vállakról lecsorgó esővíz a fegyver belsejébe folyjon. Az övön lévő D-gyűrűkre a legenda szerint kézigránátokat is akasztottak, de eredetileg térképtokok, kardok, vagy más eszközök rögzítésére szolgált. Sokan azt hiszik, hogy a kockás bélés a 20. század tervezői kreativitásának köszönhető, de valójában már 1880-as 1890-es standard kabátokba is ezt varrták.
A trench coat tehát a lövészárokból indult, és a háborúból hazatérő katonák otthon sem adtak túl ezeken a darabokon. A New York Times 1917 augusztusi számában olvasni is lehetett arról az “előrejelzésről”, hogy vélhetően a férfiak hétköznapi viseletében is el fog terjedni, a katonák által már eddig is népszerűsített ruhadarab: “A katonai ellátmányozás jelentése szerint növekvő kereslet van a brit “trench coat”-ra a közelmúltban a katonai tisztek részéről. A szóban forgó kabátot kifejezetten a harcárokban történő használatra tervezték. Magas gallérral, és széles hajtókával rendelkezik, és követi a derékvonalat…. A széles “szoknya” teret biztosít a lábaknak a harcárokba való be-, illetve kijutáshoz. A kabát vízálló, és báránybőr béléssel rendelkezik, amit igény szerint le lehet gombolni a kabátról. Számíthatunk rá, hogy ha nem is ez a különleges kabát, de egy hasonló típus szintén be kerül majd a férfiak hétköznapi viseletébe, ha az amerikai erők végre hazatérnek a frontról. ” Vélhetően az is erősítette a trench coat közéletben való elterjedését, hogy Nagy-Britanniában, a kormány “túlrendelte” a háborús célokra gyártott kabátmenyiséget, és a harcok végén igen nagy többlettel rendelkezett. A második világháború után a töretlen sikert Hollywood tovább erősítette, mivel a filmvászon szintén jó “reklámfelüleletet” jelentett az ikonikus kabát számára.
A Burberry hivatalos honlapján találtok egy videót, ahol hóban fagyban is menetelnek (azt nem tudom, hogy épp ebben a kabátban-e…) Azt azonban tudni kell, hogy eredetileg ez egy bő szabású “védőrétegként” szolgált a katonák ruházatán, funkciója elsősorban az volt, hogy megelőzze az egyenruhák átnedvesedését az esős, nyirkos időben. Rendelkezett ugyan kivehető béléssel, de a fagyos téli időjárás ellen önmagában nem jelentett védelmet.
A trench coat tehát nem egy (vagy több) tervező kreativitásának eredménye, hanem egy olyan funkcionális ruhadarab, ami eredetileg a hadsereg számára készült. Az évek során ebből fejlődtek ki a ma is kapható “fast fashion” modellek, de ha biztos minőségre és tartósságra törekszik valaki, érdemes befektetni egy prémium darabba. Egy Burberry, vagy egy Aquascutum kabáton minden jellemző részlet – amely hajdanán valódi funkciót töltött be a harctéren – megtalálható, természetesen a mai kor igényivel ötvözve. Tulajdonképen ezek a részletek, azaz a zsebek, a vállpánt, a dupla gombolás, a gallér kidolgozottsága …stb. adja meg ennek az alapdarabnak a lényegét. Ettől, a már funkció mentes sok kis részlettől lesz az egész klasszikus, és időtálló. A benne rejlő lehetőségek végtelenek: a formálisabb alkalmi öltözéken kívül szinte bármilyen stílusba beilleszthető, legyen szó kötöttebb üzleti-, vagy lazább casual megjelenésről.
Forrás:
Sokat keresgéltem a témával kapcsolatban, de ez a cikk szerintem szépen összefoglalja a lényeget az egész “trench történelemmel” kapcsolatban. Olvassátok el, ha még többet szeretnétek megtudni erről! Egyéb források itt és itt.
A képek itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt , itt, itt, és itt.
